Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Párhuzamos életek: József Attila és Edgar Allan Poe

2009.05.01

                                    Párhuzamos életek:

 

                            József Attila és Edgar Allan Poe

 

                                            Bevezetés

          József Attila életét kutatva, megdöbbenve fedeztem fel számos párhuzamot az ő sorsa és a másik nagy tragikus géniusz, Edgar Allan Poe sorsa között. A jelen tanulmány indító szikrája Déry Tibor idézete volt (Nyerges Antal fordításában) miszerint a lélek vonz olyan eseményeket, amelyeket önmaga személyiségéhez különösképpen alkalmasnak talál, és Attila úgy vonzott magához szegénységet, közönyt, és meg nem értést, mint a mágnes a vasat.( 1) Déry hozzáteszi, hogy a  költő  személyiségének ehhez a különös sajátosságához

hozzájárulnak bizonyos sorscsapások, így nem lehet minden szerencsétlenségért a költő személyiségét hibáztatni.  De Poe és József Attila életében még ezek a sorscsapások is olyan megdöbbentően hasonlítanak egymáshoz, hogy nem tűnik túlzásnak párhuzamos életekről beszélni. Párhuzamok találhatók családi körülményeikben, intellektusukban, érzelemvilágukban éppúgy, mint alkotó géniuszuk hasonlóságában. Ezek kimutatása után bizonyos különbségekre is óhajtok rámutatni, de végül szeretném megválaszolni ezeket a kérdéseket: igaza volt-e Déry Tibornak abban, amit József Attiláról állított, és vonatkoztatható-e az az állítás Edgar Allan Poe-ra is?

I.            Családi körülmények

 Mindkét költő olyan családba született, amely kívül esett a társadalom főbb áramlatain.  Poe szülei vándorszínészek voltak, Józsefé szegény városi

proletárok.  Mind kettőnek két-két testvére volt:  Poe-nak egy bátyja és egy húga, Józsefnek két nővére.  Mindkét családot elhagyta az apa még mielőtt a fiúk megismerhették volna őket, és örökre el is tűntek életükből.  Már maga ez a tény elegendő volt ahhoz, hogy a fiúkban konfliktusokat okozzon: gyötrő kételyt, elkeseredést és önvádat, de hozott életükbe bizonyos fokú romantikát is.

 Az apa eltűnése tragédiát jelentett mindkét családban.  Szegénységüket nyomor váltotta fel.  Anyjukat korán elvitte a nyomor és a betegség, családjuk tovább töredezett és idegenek kegyelmére voltak utalva.  Az ifjú Edgar Poe-t néha Edgar Allan-nek hívták, mely megzavarta egyéniség-tudatát.  József Attila műveletlen nevelőszülei kijelentették, hogy ilyen név, hogy Attila nem létezik, és e helyett Pistának szólították.  Később a költő meg is írta, hogy ez nagy megdöbbenést keltett benne, és úgy érezte, egész léte kétségessé vált.  Később, mikor a történelmi Attiláról tanult, ez a konfliktus megszűnt, és hozzájárult ahhoz, hogy megtanult saját ítélő képességében bízni.(2)

 Mindkét gyermek különös családi körülmények közé került.  Kaptak fedelet a fejük fölé és bizonyos fokú gondozást, de ezzel nem járt jogi hozzátartozás és anyagi biztonság.  Ezeknek az érzékeny lelkű gyermekeknek ez megalázó volt.  A nevelőanya, Frances Allan, nem tudta elérni, hogy férje – akinek saját gyermekei voltak és remélte, hogy talán további gyermekei fognak születni – örökbe fogadja a fiút. Amikor Frances meghalt, újra nősült, és végrendeletében Edgart meg sem említette. Attila helyzete még különösebb volt.  Őt és Eta nővérét Jolán, a legidősebb testvér vette magához.  Jolán férje, egy ügyvéd, titkolni kívánta, hogy szép fiatal felesége proletár származású és a két gyermek úgy szerepelt, mintha cselédek lettek volna. Saját nővérüket nagyságos asszonynak kellett szólítaniuk.  Jolán lázongott ez ellen és idővel sikerült is változtatnia a helyzeten, de a „sorscsapások” üldözték mindkét családot.  Anyagi problémák léptek fel.  A fiúk csak azt látták, hogy iskolatársaikkal szemben egyszerre hátrányos helyzetbe kerültek.  Ezt nevelőszüleik fukarságának tulajdonították és elhidegültek családjaiktól.

II.            Szellemi képességek

 Mindkét fiú kitűnő tanuló volt. Bár koldusszegény árvák voltak, szellemi nagyságukat bebizonyították és elismerést biztosítottak maguknak.  Mindkettő irodalmi csodagyereknek számított, még ifjúkorukban versesköteteik jelentek meg, szegénységük, ellenségeskedések és gúny ellenére.  Mint irodalmi folyóiratok szerkesztői és kritikusok is nyertek elismerést, bár költészetükből nem tudtak megélni.  Csak az utókor ismerte el valódi nagyságukat.

III.            Érzelmi életük

 Bizonytalan létkörülményeik miatt sokat lázadoztak, sőt öngyilkosságot is próbáltak elkövetni.  Szerencsére, voltak barátaik és támogatóik kortársaik között és ez idősebb nemzedékben is.  Poe idősebb barátai nők voltak, Józsefé férfiak –tanárok, költők, entellektüelek. Mindkettő túlesett a szokásos ifjúkori szerelmeken. Mindkettőt szeretetreméltó, vonzó fiatalembernek tartották, bár időnként olvashatjuk, hogy „különösen viselkedtek.”

 Mindkettő jó tanulóként kezdte, de egyik sem szerzett diplomát.  Egyiküknek sem volt biztos megélhetése.  Ez az a terület, amelyre Déry Tibor előzőleg már idézett megjegyzése leginkább alkalmazható.  Poe-t nevelőapja kivette a University of Virginia-ból, azzal a megokolással, hogy készüljön jogi pályára mint magántanuló.  Ezt megtagadta.  Heves vita után elhagyta John Allan otthonát örökre, egy szál öltönyben.  Ez volt élete legsúlyosabb tévedése. (3) Eltökélte, hogy írásból tartja el magát.  Később a katonai akadémián is úgy összeveszett feletteseivel, mintha csak azt akarta volna bebiztosítani, hogy minden hidat feléget maga mögött.  

 József kimaradt a középiskolából, bár később magánúton leérettségizett.  Egy ideig banktisztviselőként dolgozott, de munkatársai gúnyt űztek irodalmi tevékenységéből és ezért felmondott.  „Eltökéltem, hogy író leszek,” írta később önéletrajzában.  Nyilvánvaló elégtétellel állapítja meg, „A bankház később megbukott.” (4) Ezután is megpróbált egyszer-kétszer kompromisszumot kötni Mammonnal és állást vállalt, de mindig abbahagyta.  Hervey Allen, Israfel című művében részletesen leírja, hogyan folyt le Poe második legszerencsétlenebb anyagi vállalkozása, amikor Amerika fővárosába, Washingtonba utazott.

 „Poe cikkei melyeket a titkosírásról jelentetett meg, nagy érdeklődést keltettek Washingtonban… elrendezték, hogy utazzon oda, tartson előadást, és hogy fogadják őt a Fehér Házban.  Fontos egyének támogatták volna.  Ez volt az ő nagy esélye, hogy irodalmi ambícióját megvalósítsa (saját folyóiratot indíthasson.) 1843. március 8-án vonatra szállt.  Mint mindig, a szerencse ellene fordult.  Amikor megérkezett a megbeszélt szállásra, barátját betegen találta.  Ez a látszólag jelentéktelen tény egy újabb végzetes fordulópont volt életében.  Ha barátja egészséges lett volna, talán meg tudta volna őt menteni.  De mivel ez nem volt lehetséges, egy közös barát gondjaira bízta, akit – nem ok nélkül –„Vagány Dow”-nak neveztek. (5) Sajnos, Dow és barátai addig unszolták a költőt, míg hajlandó volt némi bort inni. (A mai orvostudomány tudja, hogy vannak emberek, akiknél egyetlen ital súlyos alkoholmérgezést képes előidézni.) Poe másnap beteg volt és a pénze is eltűnt.  Olyan szerencsétlen benyomást keltett, hogy el kellett törölni a Fehér Házba tervezett utat.  Így az a lehetőség is füstbement, hogy lapot alapítson, sőt esetleg állást kapjon az államtól.”

 József Attilának nem voltak ilyen veszélyes problémái alkohollal.  De az ő problémája éppoly tragikus volt: naiv idealizmus.  Nyerges Antal így írja le: „Huszonötéves korában József Attilának nem volt lakása, pénze, éhezett.  Egy reménye volt, a Baumgarten Díj,…melynek odaítélésével Babits Mihály volt megbízva.  Néhány héttel a díj kiosztása előtt, József publikált egy objektív és nem kedvező esszét Babits legújabb művéről.  Meggondolatlansága ellenére bízott benne, hogy megnyeri a díjat.  Amikor nem ez történt, keserű volt, és többek között költőtársával, Illyés Gyulával is szakított, aki megnyerte az egyik díjat.  Nyilvánvaló, hogy a költőnek szerepe volt abban, hogy mágnes-szerűen vonzotta a bajokat.” (6)

 Már ez a két párhuzamos esemény is mutatja –és több hasonló volt – hogy itt valami alapvető hasonlatosság van a két költő jellemében.  De a párhuzamok szinte kísértetiesek a szerelmi életükben.  Mindketten szerelmesek lettek, eljegyezték választottjukat, de a lány családja erőszakkal elválasztotta őket, főleg anyagi okokból. Edgar menyasszonya Elmira Royster volt, Attiláé Vágó Márta.  Mindkét esetben akkor sikerült az elválasztást kierőszakolni, amikor a fiatal pár fizikailag távol volt egymástól.  Míg Edgar az egyetemen tartózkodott, a lány szülei elkobozták a leveleit, feltehetőleg, mert megtudták John Allantól, hogy Edgar nem az örököse.  Márta szülei Angliába küldték a lányt egy évre, és azalatt meggyőzték őt, hogy szakítsa meg az eljegyzést.  Egyik szülőpár sem tartotta a szegény árva fiút elég jó partinak lányuk számára. Mindkét fiatal költőt megtörte a szakítás és életük döntő fordulópontjává vált. 

 Hervey Allen így jellemzi Poe akkori lelkiállapotát: „ Poe helyzete a University of Virginia-n… különösen nehéz volt akkor a lelkileg érzékeny fiatalembernek… Kívülállók szemében egy gazdag ember kedvelt örököse volt… csinos és briliáns ifjú tudósnövendék… belül pedig tele volt kétségbeejtő és bénító aggodalmakkal, félelemmel a miatt, hogy váratlanul, igazságtalanul, és megalázóan elvesztette anyagi bázisát… kínozta az a tény, hogy az a lány aki csókkal és ígérettel búcsúzott tőle amikor ő elhagyta Richmondot, most érthetetlen módon elhallgatott… lelkileg vívódott a nevelőapja iránt érzett félelem és kötelességérzet és nevelőanyja iránt érzett részvét között… És mit várhatott a jövőtől? Időnként mindezt elviselhetetlennek érezte. Egy elkeseredett órában az ital ideiglenes feledésébe és feloldó izgalmába menekült”. (7)

 Ekkor kezdődött az itallal való problémája.  Egyike volt azoknak a szerencsétlen embereknek, akik a legkisebb alkoholfogyasztástól megbetegszenek.  Allergikus volt az alkoholra.  Az a tény, hogy egyáltalán inni kezdett, okozta minden elkövetkező tragédiáját, tönkretette egészségét és végső soron oka volt annak, hogy olyan fiatalon, negyven éves korában meghalt.

 És mi volt a helyzet József Attilával?  Neki nem voltak ilyen káros szenvedélyei.  De az ő esetében is egybeesett eljegyzése felbontása más, hasonlóan súlyos krízishelyzetekkel.  Házasságra készülve, elvállalt egy hivatali állást, mint francia levelező, pedig utolsó éves volt az egyetemen.   Mikor az eljegyzés felbomlott, otthagyta állását, nem tette le végvizsgáit a budapesti egyetemen, és hamarosan idegösszeroppanással szanatóriumba került. (Neurasthenia gravis.) Hozzájárult ehhez, hogy ekkor megjelent harmadik verseskötete kedvezőtlen fogadtatásban részesült.  Egészsége, házassági tervei, tanulmányai, és anyagi helyzete mind összeomlottak ugyanabban az időben.  Még költői jövője is bizonytalanná vált.  Apja korán elhagyta a családot és most, 1929 tavaszán édesanyja is meghalt. Ekkor huszonnégy éves volt.  És mindennek katalizátora a felbontott eljegyzés volt. „Egy jómódú lányt szerettem/ osztálya elragadta tőlem…” szinte szóról szóra visszhangozza Poe szavait: ”magas rangú rokonai jöttek és elhurcolták őt tőlem.” („Annabel Lee.”)

 Hamarosan a felbontott eljegyzések után, mindkét költő belevetette magát a munkába és idővel tartós kapcsolatba lépett másik nővel.  Ezek a kapcsolatok azonban szokatlanok voltak.  Ezernyolcszázharmincötben Poe titokban feleségül vette unokatestvérét, Virginia Clemm-et. Ő huszonhat éves volt, Virginia tizenhárom.  A következő évben újra, nyilvánosan is megesküdött vele.  Attila huszonötéves korában vadházasságra lépett Szántó Judittal.  Mindkét házasság korai, tragikus végre volt ítélve, főleg nyomoruk miatt.  Poe Virginiája fiatalon meghalt, szegénységük és tüdőbaja miatt. És az 1934-35-ös év telén a megalázott Attila egy írt Babits Mihálynak: „Feleségem és én a szó szoros értelmében éhezünk.  Még a napi kávé és kenyér melyet az Írószövetség utalt ki nekem, megszűnt.  Feleségem takarít, hogy enni tudjon…. Még ágyneműink is zálogban vannak…egyetlen díványunk van…” (9) Ezerkilencszázharminchatban  megkapta az egyik, kisebb Baumgarten Díjat.  De mint a Babitsnak írt levél is mutatja, nehéz a szerelemnek túlélni a nyomornak azt a fokát, amikor egyetlen díványt kell megosztani két éhező beteg embernek.  Öt év után kapcsolatuk megszűnt.

 Szerelmi életük párhuzamai tovább folytatódtak.  Életük végén mindkét költő átment egy további krízisen, amikor kétségbeesetten kapaszkodtak érzelmi szalmaszálakba, keresve egy végső szerelmet, és ezt különböző nőkkel próbálták elérni.  Poe, utolsó hónapjaiban többször is próbált megházasodni, de egyik kísérlet szánalmasabb volt, mint a másik.  Végül ismét lehetővé vált elvenni Elmira Roystert, aki közben megözvegyült. Attila nehezebb helyzetben volt: hivatalosan schizofrénnek lett nyilvánítva.  Utolsóelőtti kapcsolata Gyömrői Edittel volt, szanatóriuma fiatal pszichoanalitikusával.  A következő évben, Kozmucza Flórába lett szerelmes, aki később feleségül ment volt barátjához, Illyés Gyulához.(10) Mindkét költő ekkor írta legnagyobb verseit: Poe remekművei most születtek: „A harangok,” „Annabel Lee,” „Annie-hoz,”, „Lenore.”(11). Attila két utolsó szerelme ihlette olyan mesteri költeményeit, mint, „Gyermekké tettél,” „Kosztolányi,” „Nagyon fáj”, „Majd megöregszel,” „Ki-beugrál”, „Kirakják a fát,” (1936) és „Thomas Mann üdvözlése” – és 1937-ben a csodálatos Flóra-költeményeket. (12)

 Életük legvégén mindkettőjük életében megjelent a remény egy szikrája, ami aztán kegyetlenül kialudt.  Poe végre azon a ponton volt, hogy feleségül veszi Elmirát és elindult, hogy elhozza drága „mamáját,” aki egyben nagynénje, anyósa, és anya-helyettese volt.  Sohasem érkezett meg hozzá.  Sem, ő sem Elmira sohasem látták őt többé.  Bár kötetek jelentek meg találgatásokkal, ezeknek az utolsó napoknak a történetét valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.   Hirtelen halt meg, titokzatosan, tragikusan.

 Amikor József Attilát kibocsátották a szanatóriumból, nővérei gondviselő kezeibe, utolsó hónapjait vidéken töltötte.  1937. december 2-án, harminckét éves korában, barátai és kollégái meglátogatták őt.  Fel akarták vidítani és bátorítani.  Balogh László így rekonstruálja az utolsó nap történetét.  „Azt ígérték, hogy esetleg állást kaphat Budapesten. Azt is tudják, hogy végre neki fogják ítélni a Baumgarten-díjat.  Kedden a folyóirat személyzete felolvasást fog tartani az ő verseiből.  Hétfőn Jolán nővérével utazzon fel Budapestre… Attila lelkesedésében vissza szeretett volna utazni velük Budapestre.  De a kocsi máris túlzsúfolt volt: öten ültek benne.” (13).  Így barátai nélküle tértek vissza a fővárosba.  Másnap estefelé Attila kisétált.  Hazafelé, egy ott veszteglő tehervonat állta útját.  Megpróbált átbújni alatta, de a vonat hirtelen megindult és azonnal megölte.  Mivel köztudomású volt, hogy idegbajos, egyesek úgy vélték, öngyilkos lett, még Jolán nővére is.  Balogh és mások viszont balesetnek tulajdonítják halálát éppen ebben az optimizmusra feljogosító időpontban.  Soha nem fogjuk megtudni a valóságot.  Halála váratlan, titokzatos, és tragikus volt.

 Életük párhuzamait még a szubtilis változatok is megerősítik.  Egyikük anyját veszítette el, a másik nevelőanyját, de az eredmény ugyanaz volt.  Attila sokat szenvedett, édesanyja akkor halt meg, amikor a fiú tizennégy éves volt.  Egy tehervonat tetején utazott hogy élelmiszert hozzon vidékről.  Arra a hírre érkezett haza, hogy anyja meghalt és már el is temették.  Ezt a traumát soha nem tudta kiheverni.

 Poe még csecsemőkorában veszítette el édesanyját.  Frances Allan volt az, aki igyekezett az anya szerepét betölteni életében.  Halála előtt könyörgött férjének, hogy hívja haza a fiút, de az megtagadta a kérést.  Edgar röviddel a „mama” halála után érkezett meg.  Ez az élmény egész életében kísértette őt: novelláiban gyakori szereplők olyan nők, akik idő előtt haltak meg és visszatérnek, mint hazajáró lelkek.  Marie Bonaparte hercegnő, Sigmund Freud tanítványa, életének nagy részét ennek a jelenségnek az analízisének szentelte, és óriási művében, „Edgar Allan Poe élete és művei”-ben részletesen tárgyalja. (14) Megdöbbentő összehasonlítani a két költő műveiben bizonyos részleteket, mint például Poe-nál „A féreg győzelme” és Józsefnél a „Kései sirató.”

 

Lásd, e komédiások futásában

Egy csúszómászó alak jelenik meg!

Egy vérvörös valami ami előkúszik

E látványos magányból!

Vonaglik, kígyózik, halál-agóniájában

A komédiás lesz az élelme,

És a szeráfok zokognak, látván a férgek fogait

Rothadó emberi roncsokba mélyedni…

 

Oltsátok ki! Oltsátok ki mind a fényt!

És ím, minden vonagló alak fölött

Lehull a függöny, a halotti lepel,

Sebesen, mint a szélvihar,

És az angyalok, sápadtan és véznán,

Felszállva, a leplet lerántva, kikiáltják,

Hogy a darab egy tragédia volt, ’Az ember,’

És hőse a Győzedelmes Féreg. (15)

 

         József Attila pedig így foglalta versbe ezt az élményt:

 

Utoljára Szabadszállásra mentem,

         a hadak vége volt

s ez összekuszálódott Budapesten

kenyér nélkül, üresen állt a bolt.

A vonattetőn hasaltam keresztben,

hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

neked, én konok, csirkét is szereztem

         s te már seholse voltál.

 

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad

         édes emlőd, s magad.

Vigasztaltad fiad és pirongattad

s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.

Levesem hűtötted, fújtad, kavartad,

mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!

Most zsíros nyirkot kóstol üres ajkad –

         félrevezettél engem.

 

Ettelek volna meg!…(16)

         Marie Bonaparte, aki legérdekfeszítőbb oldalait arról írta, mit jelentettek Poe költészetében az evéssel, rágással, és fogakkal kapcsolatos képek, meg lett volna elégedve, ha látja, József Attila is milyen gyakran használja ugyanezt a kép-csoportot.  Csak a vers végén világosodik meg agya és ismeri fel önmagában a gyermeket „aki csügg anyja szerelmén.”(17) Mondhatnánk, hogy Poe inspirálta és megelőzte a pszichoanalízist, míg József Attila átélte azt.  Ez elvezet minket párhuzamaik végső területére, mely megérdemel egy külön tárgyalást.

IV.            Párhuzamok művészetük jellemző területei között

1.                      Mindketten művészei voltak a szavak zenéjének.  Ez közismert tény.  De ez a körülmény egyben tragikus is.  Mindkettőjüket azonos szavakkal ítélték el éppen verseik zeneisége miatt.  Emerson Poe-t úgy csúfolta, „the jingle man,” („csengő-bongó ember,”) míg Kassák Lajos ezekkel a kegyetlen szavakkal utasította el József verseit: „csengő-bongó verseket nem publikálok.” (19)

 

2.                      Mindketten újítók voltak – nagyságuknak ez az egyik fő tényezője.

3.                      Szerették a fantasztikus, morbid, és groteszk témákat.  De meglepő a gyakran megjelenő bájos humor is.

4.                      Tárgyilagos és kitűnő kritikusok voltak.

5.                      Mindkettőjüket érdekelték és foglalkoztatták a természettudományok.

 Különbség azonban, hogy Poe mint prózaíró is világirodalmi nagyság volt.

V.            Más jelentős különbségeik

 Voltak közöttük más különbségek is melyeket ki kell mutatnunk.  Életének egy szakaszában: kétéves korától, míg tizenhét nem lett, Poe kényelemben, mondhatni fényűzésben élt, József sohasem.  De ő nyomasztó szegénysége ellenére sem vesztette el soha idealizmusát és az egyszerű emberek ügyének pártolását.  Sohasem veszítette el istenhitét, bármennyire tagadták ezt marxista imádói.  Poe-t ezzel szemben nem érdekelték szociális kérdések, sőt Isten létezése sem.  Orvosi szempontból is különböztek: Poe mánikus-depressziós volt, József pedig énhasadásos.

VI.            Örökletes, kívülről jövő, és tudatalatti indítékok, sors

 Mivel apjuk elhagyta őket, lehetetlen pontosan megállapítani, mennyi szerepe volt az öröklésnek abban, ahogy életük kialakult.  Marie Bonaparte könyvének következő passzusa némi fényt vet erre a pontra.  Poe washingtoni fiaskója kapcsán ezt írja:  „Edgar itt meghajtotta magát John Allan jövendölésének, hogy ő mindig meg fog bukni az életben? Így engedelmeskedett ’atyja’ ítéletének?  Mindenesetre tudjuk, hogy Poe, a szó szokott értelmében, valóban sohasem volt „eredményes”, és hogy nem lehet mindig a külső körülményeket hibáztatni.” (20)

 Ebben a passzusban benne foglaltatik, hogy Poe személyiségében volt valami, ami vonzotta a szerencsétlenséget.  Ugyanezt mondta Déry Józsefről.  Igaz lenne tehát, hogy volt valami a két költő jellemében, ami vonzotta a szerencsétlenséget?  És ha volt, mi volt az?    Öröklött tényezők, környezeti hatások, tudatalatti indítékok, „sors”? Pszichoanalitikai szempontból, Bonaparte így ír: „Reményeinek ez a kudarca szinte kényszeríti a pszichoanalitikust, hogy felvesse a kérdést: mennyi része volt e kudarc létrejöttében annak a bizonyos kényszernek önmaga megbüntetésére, amely bizonyos temperamentumokat arra ítél, hogy ismét és ismét frusztrációval és vereséggel találják szembe magukat.” (21)

 Tekintve, hogy az apa-figura hiányzik életükből, erre a pszichikai kérdésre csak hipotetikus választ adhatunk.

  A szerző jegyzete: Ez a tanulmány eredetileg angolul jelent meg a Journal of Evolutionary Psychology-ban (Volume III. Numbers 1 and 2). Pittsburgh, Pennsylvania-ban, 1985-ben. Címe: „Parallel Lives: Edgar Allan Poe and Attila József.” Jelen fordításom az amerikai szerkesztő engedélyével jelenik most meg magyar nyelven is.

 

Bibliográfia 

1.     Anton N. Nyerges: Poems of Attila József (Buffalo: Hungarian Cultural Foundation. 1973), 22.

2.     József Attila összes versei és műfordításai (Budapest: Cserépfalvi, 1945.) 7-8.

3.     Hervey Allen: Israfel: The Life and Times of Edgar Allan Poe (New York: Farrar and Rinehart, 1934.), 166.

4.     József Attila összes versei  op. cit., 11.

5.     Hervey Allen: op. cit. 443.

6.     Anton N. Nyerges: op. cit. 27.

7.     Hervey Allen: op. cit. 136-137.

8.     József Jolán: József Attila élete (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1955.), 221. Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963.), 180-197.

9.     Nyerges: op. cit. 30.

10. Ibid., 34.; Balogh László: József Attila (Budapest: Gondolat, 1980.) 149-152.;194-98.

11. Hervey Allen: op.cit. 642.

12. Balogh László: op. cit. 150-152.; 194-98.

13. Ibid., 208-9.

14. First English edition, London: Imago Publishing Co., 1949. Foreword by Sigmund Freud

15. Első kiadás 1843.

16. Nyerges: op.cit. 148-49.

17. Ibid., 149.

18. Hervey Allen op. cit. 374.

19. Idézi Vas István: A félbeszakadt nyomozás

20. Marie Bonaparte: The Life and Works of Edgar Allan Poe (London: Imago Publishing Co., 1949.) 109-110.

21. Ibid., 109.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.