Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Robert Frost: Tűz és jég

2010.07.12

 

Thornton Wilder elmélete szerint a plátói Ideák örökkévalóak és bármikor, bárhol megjeleníthetőek, ha megfelelő szellemi „receptorok” felfogják őket. Több példát is ad erre.  Ma én találtam egy ilyet (2010 június 2-én).

 

A Nyitott Szemmel c. folyóirat 8. sz.-ban idézett Petőfi vers, „Mivé lesz a  föld?” (egy sajtóhibával)

 

Mivé lesz a föld?...megfagy-e, elég-e?

Én úgy hiszem, hogy meg fog fagyni végre,

Megfagyasztják a jéghideg szelek,

Amelyek benne s belefekszenek.

 

Milyen szelekre gondolt akkor, 1846 telén? Valódi jeges szelekre, vagy szimbólikus szelekre, mint pl. politikai elnyomás? Nem tudom.  De azonnal eszembe jutott (a múlt homályából felbukkanva,) Robert Frost „Fire and Ice” c. verse, melyben látható a betűszerinti értelmezés éppúgy, mint a szimbólikus.  Mindenesetre érdekes visszhangja a plátói Ideának. Rögtön lefordítottam, bár szabad fordításban, ahogy én értelmezem.

 

Robert Frost: Tűz és jég

 

Mondják: Földünk majd tűzben vész el--

Mások szerint: „Eljő a Jég!”

Tudok egyet-és-mást a Vágyról:

Már látom, amint Földünk LÁNGOL!

De ha mégis kap KÉT esélyt,

A gyűlölethez is volt szerencsém--

Megjósolom: A JÉG IS ELÉG!  

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.