Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Damaszkuszi út a huszadik században

2009.04.17

Damaszkuszi út a huszadik században

 

Lehetséges a mai világban, hogy valaki „leesik a magas  lováról”, és megtalálja Istent? Lehetséges. Ez egy igaz történet.

 

Az út felfelé

Brunauer István Budapesten született, 1903 február 12-én.  Szülei neve: Brünauer Lajos és Popper Sarolta. Eredetileg nem voltak budapestiek: Sarolta albertirsai volt, egy Popper nevű  kereskedő lánya, aki úgy tartotta el népes családját, hogy Szegedről halat szállított kocsival különböző alföldi vevőinek  Gábor fia elesett

az első világháborúban, Natan fiatalon kivándorolt Amerikába. A kisebbik lány, Terézke, később követte őt, férjével és gyermekeivel együtt. De előbb a két lány ügyes varrónő lett és szépen keresett.Sarolta csinos, élénk, energikus lány volt és a fiatal, gazdag, jóképű Brünauer fiú egyre gyakoribb látogató lett a Popper otthonban.  Szenzációt jelentett, ha megjelent, lóháton, nagybérlő apja birtokáról jöttében-mentében  Azonban apja

hamarosan meghalt, az anya pedig makacsul ellenezte, hogy „eevegye annak a kódisnak  a lányát.” El is költöztek az Alföldről, egyenesen Budapestre, és így történt, hogy István fiuk és később Sándor is a fővárosban született.

Akkoriban elterjedt szokás volt, hogy asszimiládott zsidó családok megkereszteltették gyermekeiket, hogy könnyebben be tudjanak illeszkedni a magyar társadalomba.  Így lett a kis Pista lutheránus.  De mivel a szülőknél a vallás csak külsőséges volt, végül nem is vették komolyan, és mire a fiú iskolába került, úgy szerepelt a kötelező vallás-bevallásnál, hogy „izr.”  Soha nem érezte magát sem kereszténynek, sem zsidónak, agnosztikus volt, mint abban a békés korban oly sokan.  Jellemző azonban, hogy éles eszével és jó memóriájával még felnőtt korában is el tudta mondani a gyermekkorában megtanult héber imákat, úgy mint az iskolában vagy magánszorgalomból memorizált Homéroszt, vagy Goethét. Egész életében sok száz verset tudott kívülről, angolul épp úgy mint magyarul.) De a vallási jelentésükre még sok évig nem figyelt fel.  Ahhoz még  mást is meg kellett tanulni az élet nehéz iskolájában. Nem csak okos volt, szorgalmas is, és a gimnáziumot osztályelsőként végezte. Annál nagyobb volt megdöbbenése, mikor nem vették fel a budapesti egyetemre. A tizennyolc éves fiú 1921-ben egyike volt az újonnan bevezetett numerus clausus-nak.  Zsidó származású jelentkezőket csak az összlakosságban létező százalék arányukban vehettek fel az egyetemek.  De éppen őt nem vették fel, az első eminenst? Igazságérzetét lázította ez a váratlan fejlemény.  Aztán minden jóra

fordult.  Natan nagybátyja éppen hazatért családlátogatásra Amerikából.  Felajánlotta, hogy kiviszi magával a nyári szünidő tartamára, aztán jövőre próbálja újra.

Nem egészen így történt.  Ha már Amerikában volt, miért ne tanuljon meg angolul? És aztán: ha már ilyen jól ment neki az angol, miért  ne szerezzen diplomát? És ha már kitüntetéssel  járta ki mindegyik egyetemi fokozatot, miért nefogadja el az állást a bemutató olyan grafikai elemeket tartalmaz, amelyet így elnyert egy országos pályázaton? És ha már volt az Ön böngészője nem tud megnyitni. A bemutató a Microsoft Internet Explorer frissebb verzióihoz készült.

diplomája és állami pozíciója,…Ilyen előzmények után tért haza először 1931-ben, menyasszonyával, a kaliforniai születésű  Esther Caukinnal, aki az államtudományok doktora volt.  Bár egyikük sem volt vallásos, az hozta őket össze, hogy mindkettőjüket érdekelte a Quakerek békés világszemlélete, így egy Quaker  körben ismerkedtek meg.  Esther doktori disszertációja az oszták-magyar békekísérletekről szólt.

Előzőleg járt is már Magyarországon, így sok volt a közös érdeklődési terület köztük. Mindketten Washingtonban dolgoztak, így ott telepedtek le. Ám 1933 januárja úton találta őket: Esther ösztöndíjat kapott Németországba, hogy a helyszínen tanulmányozza a totalitárianizmus hatásait a társadalomra.  Még a hajón érte őket a hír, hogy Hitler átvette a hatalmat.  Esthernek sikerült interjút csinálnia Hitlerrel, és hazatérésük után azon igyekezett, hogy felhívja az USA figyelmét az új diktátor veszedelmes nézeteire és törekvéseire, de süket fülekre talált, és mire kiderült, hogy neki volt igaza, már késő volt Szépen ívelő pályájuk alatt a családi boldogságot növelte 1934-ben kisfiuk érkezése,akit nagyapja után Louisnak, azaz Lajosnak neveztek. A boldogság kettétört, amikor a szép és okos gyermek 1937-ben tragikus hirtelenséggel meghalt.  Karácsonyeste még kint játszott a langyos washingtoni időben, de éjjel belázasodott,  és kórházba kellett vinni. Hajnalban szólt a telefon. Az apa vette fel és mikor megtudta, hogy a kicsi meghalt, felkiáltott,”God! Istenem!”

Az anya, aki nem tudta, mi történt, értetlenül kérdezte, „Mit mondtál? Good?”

„Jó!?” Olyan távol volt akkor még gondolatviláguktól az Isten, hogy nem is ér tette, férje mit mondott..  Bizonyára ismerték Jób történetét a világirodalomból, de hogyan vonatkozhatott volna az őrájuk, huszadik századbeli,  köztiszteletben álló emberekre?

De megint jóra fordult minden.  Tíz hónappal a tragédia után megszületett Kathy, és négy évvel később, 1942 májusában Betty. Két másik számukra fontos esemény is történt 42-ben.  Brunauer nagy műve, amit a kolloid kémikusok profán módon úgy aposztrofálnak, „a Biblia,” megjelent.  (Azóta sem szárnyalta túl egy  könyv sem

szakterületén.).És 1942 december 7-én a japán légierő lesújtott Pearl Harborra. Amerika belépett a háborúba.

Stephen Brunauer addig küzdött, amíg felvették az amerikai tengerészetbe, amit ritkán engednek meg külföldi születésű amerikaiaknak.  Főhadnagyi ranggal kezdte, és alezredesként szerelt le, de nem ez volt az érdekes, hanem, hogy egy, számára új szakterületet  kellett irányítania, a robbanószerkutatást.  Ez szoros  együttműködést követelt Nagy-Britanniával, és ő a háború után meg is kapta az Order of the British Empire-t, valamint a Navy Commendation Ribbon-t.  Az USA legnagyobb szakembereit fogta össze munkacsoportjában, mint például Neumann Jánost, deamire legbüszkébb volt, hogy még a pacifista Einsteint is sikerült bevonnia a Hitler elleni háborúba. (Einstein viccelődött is: A Tengerészetben vagyok, de nem kellett levágatni a hajamat.) Még uniformisban volt, mikor azzal a  megbízással küldték Magyarországra,

hogy segítse helyreállítani a tudományos kapcsolatokat a két ország között, melyeket a háború megszakított   Ebben is sikeres volt.  Leszerelése után pedig továbbra is a Tengerészet kötelékében maradt, mint civil adminisztrátor és folytatta tudományos kutatásait.  Esther is sikeres volt: része volt az Egyesült Nemzetek alapító munkacsoportjának, és sok elismerésben részesült.  Ő lett az UNESCO Szervező Bizottsága amerikai képviselője, amivel követi cím járt. Ő volt az USA történetében a harmadik nő ilyen magas diplomáciai ranggal.  Egy fotó Truman elnök karján örökítette meg, amint 1948-ban éppen átvesz egy kitüntetést.

De a belpolitikai szelek kezdtek másfelől fújni.  A hosszú Demokrata-párti rezsim alatt a republikánusok nyugtalankodtak. Sokan kiábrándultak a Demokrata Pártból mikor kezdett kiderülni, hogy Sztálint Roosevelt és Truman félreismerte, túlságosan megbíztak benne, és most Hitler után egy másik totalitáriánus fenyegetés nő a láthatáron.  

Egy betegesen törtető fiatal politikus, egy bizonyos Joseph McCarthy, valami jó jelszó után kutatott, amivel nevet szerezhetne magának.  Maga a később ármányossága miatt hírhedtté lett Nixon adta neki az ötletet: „Kommunisták a kormányban!”

Ám a jelszó nem volt elég.  Nevek is kellettek. Hát ott volt a szerencsétlen Rosenberg házaspár, akiket ki is végeztek.  Százakat rágalmaztak, ártatlanokat. Akadt egy köpenyegforgató besúgó, Whittaker Chambers,  aki  bemártotta az Egyesült Nemzetek egyik buzgó építészét, a Belügyminisztérium oszlopos tagját, Alger Hiss-t., és,. mivel több név   is kellett, bedobta Esther Brunauerét.. Ő különösen gyanús volt, hiszen közeli kapcsolatban   volt egy külföldi származású egyénnel aki viszont kulcspozíciót töltött be előzőleg a Tengerészetben és ki tudja mennyi hadititok birtokában volt amikor az USA és az USSR Szövetségesek voltak?  Egy csapással két legyet is lehet ütni: a Belügyet és a Navy-t!

 

Nevetséges? Abszurd? Visszatekintve nyilvánvaló.  De ha egyszer a tömeghisztéria lábrakap,

Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg. Pontosan a huszadik század közepén, 1950 januárjában, megint érkezett egy vésztjósló hajnali telefonhívás.  Egy élénkhangú újságíró hetykén ezt kérdezte, ezúttal Esztertől, „Mit szól a Washington Post ma reggeli számához?” „Még nem láttam.  Miért? Mit mond?” „Csak olvassa el!”

Már a harsány címekből kiderült, hogy mindkettőjüket azonnal hatállyal felfüggesztették állásukból, fizetés nélkül. A vád: veszélyeztetik az állam biztonságát. („Security riskl”)

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.