Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy nap Patríciával

2009.02.02

 

             Az a nap

 

Néha, ha egy nap rosszul indul, később rendbe jön.  De ma fordítva történt. 

Egyre rosszabb lett.  Mari komoran állapította meg: rémálomként kezdődött,

fekete komédiaként folytatódott, és végül pocsék szappanopera lett belőle.

Kérdések lógtak a levegőben: „Vajon visszatér-e Mari férje? Lesz-e még egy

nyugodt perce életében?  Mostantól fogva végleg fehér marad a haja?”  Beteg

gondolatok, de a mai nap után….

 

Még ki sem nyitotta a szemét, mikor egy nehéz súly zuhant a hasára. Az első

látványtól felsikított.  A kisbaba ott ült a hasán, vérfagyasztó vigyorral,

arcán féltucat vörös csík, keresztbe-hosszába.  A sikoly hallatára férje, Pali

még félálomban, kiugrott az ágyból.  Lábai kicsúsztak alóla, átsiklott a háló-

szoba padlón, és símán, mint egy szappan, ki, a konyhába.

 

Mari felragadta a babát és követte férjét. Megértette, mi történhetett.  Szép

sorban, az ágytól a konyháig, tojások hevertek a földön, már ami megmaradt

belőlük tojásnak, mert inkább rántottának látszottak, széttörve, szétkenve

szegény Pali bámulatos csúszása által.

 

A férfi feltápászkodott, talpra tántorgott.  Aztán meglátta élete párját a

gyerekkel a karján.  A vérfagyasztó látványtól ő is felordított, fejébe nyomta

a kalapját és kirohant a házból. Mari csak a tojásos pizsama hátát észlelte

egy pillanatra – mezítláb, kalapban, csöpögő tojásokkal – vajon hány korán kelő

dolgozó zavarodott meg elméjében a látványtól?  De Marinak most más gondjai

voltak.

 

Ahogy a még mindig vigyorgó csecsemőre nézett, majdnem elejtette ijedtében.

A kis Patricia nem csak vércsíkokkal volt kidekorálva: még mindig hadonászott a

konyhakéssel!  És az a szörnyű vigyor! Még rikongatott is hozzá!  Láthatóan

boldog volt.  Vagy megbolondult?

 

A kislány most eldobott valamit.  Nem a kést – azt még görcsösen szorongatta. A

másik kezéből repült ki valami.  Mari végre megértett mindent.  A vörös csíkok az ő saját ajakrúzsából eredtek.  Míg ő aludt, a kis szörnyeteg valahogy

megkaparintotta.  A kés és a tojások csak kellékek voltak, a nagyobb hatás kedvéért.

 

Mit tehet ilyenkor egy anya?  A popsijára verjen? Üvöltsön?  Múltbéli tapasztalatok alapján, ezt valami új játéknak venné.  Ki kell takarítani. De   hogy kezdjek hozzá?

 

A gyerekkel a hóna alatt, Mari óvatosan kitipegett a konyhába.  A kislány

alapos munkát végzett.  Miután gondosan kirakta a tojásokat, kiborította a zabpelyhet, meglocsolta tejjel és gyümölcslével, és jól megsózta.  Tetejébe még

a kiskutyát is beengedte, aki most ott ült az összetört mézesüveg tartalmában, ijedten vinnyogva.

 

Mari jól megrázta a kislányt, „Ó, Patricia, hogy tehetted?” de a kicsi vidám

csevegéssel válaszolt és kinyújtotta a karját, nyilván játszani akart a kutyussal. Nem, ez nem a megoldás.

 

A boldogtalan anya visszavitte a kicsit a hálóba, de ott nyilván nem hagyhatta.

A kést végre ki lehetett csikarni a kezéből.  Mikor tanult meg kimászni a ketrecből?  Nos, most nem ez a lényeg. Legközelebb vasrácsot kell venni. De most sürgősen kell intézkedni.

 

 

 

Első dolog, eltávolítani a rúzst. Rábeszélni, hogy maradjon a fürdőkádban.  Szerencsére, nem érte el a forró vizes csapot, így talán nem fogja magát leforrázni vagy vízbe fojtani. A beretvát se tudja elérni a kis szekrényben.

Következő.  Megmenteni a kutyust.  A konyhai csap segített.  Törülközőbe vele!

Most látta, hova lett az éjjeli arckrémje.  Jó nagy göbökben díszítette a falat.

Sóhaj.  Le vele.

 

Minden megmaradt erejét összeszedve, a telefonhoz kúszott.

 

„Egy szót sem értek ebből a dadogásból,” mondta Mama, „de értem, hogy baj van. Máris jövök! Biztos a te drágalátos Palikád bántott.  Micsoda?  Hogy a kis Patty? Ezt nem hiszem!  Mindegy, mindjárt ott leszek.”

 

Valóban nem tartott soká.  A kis Patríciát megsimogatta, az bűbájosan mosolygott az ő mamijára.  Mari csak egy szemrehányó feddést kapott.  „Szörnyen nézel ki! Menj, mosd meg az arcodat és tűnj el.  Rád férne egy látogatás a fodrásznál.  Csak bízz rám mindent!”

 

Hálától olvadozva, Mari szótfogadott.  Alig egyszer-kétszer csúszott meg a szétkent arckrémen, de összekapta magát, pórázra fűzte a kutyust, és boldogan eltávozott.  Tudta, hogy a szomszéd kis boltban talál egy nem túl drága blúzt. Már nézegette előző nap.  És ilyen korán még biztos be tud jutni a fodrászhoz.

Ha már ott volt, kicsit szétnézett a boltban.  Olyan ritkán volt ideje nézelődni mostanában….

 

Mikor megérkezett a fodrászhoz, Linda különösen nézett rá.  „Hát veled mi történt? Tudod, hogy megőszültél?”

 

Sértődötten akart válaszolni, mikor megszólalt a telefon.  Linda felvette, és neki nyújtotta.

 

„Nekem? De hát senki sem tudja, hogy itt vagyok!” Rosszat sejtve vette át a kagylót.

 

A hívó hangja majdnem felismerhetetlen volt a zokogástól.  „Mari, ha nem jössz azonnal, esküszöm, kiugrom az ablakból és viszem ezt a kis szörnyeteget is!”

 

A háttérben tisztán lehetett hallani Patrícia boldog kacarászását.  Mari mindent értett.

 

...Már este volt.  Mari ott ült az ágyon, szinte érezve, hogy válik a haja egyre fehérebbé… Anyja a kórházban, tele nyugtatókkal, férje ... egy idő múlva előkerült, lezuhanyozott és eltűnt. Biztos az irodájába onnan meg egy pohár sörre a barátokkal. Ki kellett heverni az izgalmakat.

 

Reszketve a félelemtől, lábujjhegyen betipegett a gyerekszobába.  Az éjjeli lámpa rózsaszín fényében, macikkal díszített paplankája alatt, Patrícia mosolyogva aludta az angyalok álmát.

 

Mari elbűvölten nézte. Istenem, milyen szép, milyen ártatlan – nem akart ő rosszat! Túlteng benne az energia, a fantázia… Ha egy kicsit nagyobb lesz, megérti majd, hogy – mit is? Hogy mi mire való- hogy a dolgoknak céljuk van és, hogy vannak határok- és akkor csodálatos lesz - igen az én pici lányom lesz a legokosabb, legjobb, legügyesebb a világon - ha én segítem, fogom a kis kezét és irányítom - érzem, tudom, hogy így lesz.

 

Lehajolt és megcsókolta.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.